Érezted már valaha, hogy valami nincs rendben? Nem a mindennapi bosszúságokra gondolok, hanem egy mélyebb, zsigeri érzésre. Arra a furcsa diszonanciára, amikor olvasod a híreket, intézed az ügyeidet egy hivatalban, vagy egyszerűen csak próbálsz eligazodni a saját életedet szabályozó törvények és rendeletek útvesztőjében. Arra az érzésre, hogy a játékszabályok, amelyek mentén élnünk kellene, valahogy nem a mi érdekünket szolgálják.

A legtöbben ismeretlenül és öntudatlanul fogadjuk el, hogy a törvények és a jogrend egy szükséges „társadalmi fikció”. Egy közös megegyezés, amely megvéd minket a káosztól. Elfogadjuk, hogy szükség van szabályokra, hogy egy komplex társadalom működhessen – a közlekedéstől az útlevél kiállításáig. Ez a rendszer azt ígéri, hogy kiszámíthatóságot és biztonságot teremt, és végső soron az igazságosságot szolgálja.

De mi történik, amikor ez a fikció elkezd repedezni? Mi van akkor, ha a rendszer, amelynek védenie kellene minket, maga válik fenyegetéssé?

Amikor a jogrend alapja kérdőjeleződik meg

A bizalom ott kezdődik, ahol a játékszabályokat mindenki elfogadja. De mi történik, ha magát az alapdokumentumot, az alkotmányt (vagy Alaptörvényt) a társadalom jelentős részének és a szakma elismert kritikusainak bevonása nélkül, egy szűk politikai akarat erőlteti át? Amikor alkotmányjogászok sora kongatja a vészharangot a legitimitás hiánya miatt, a rendszer nem a sebeit gyógyítja, hanem egyre vastagabb réteg szabályt húz a kezdeti problémára és a szűk politikai akarat ellopja az államot.

A polgár pedig csak áll, és érzi: az az alap, amelyre az egész építményt húzták, már a kezdetektől fogva ingatag. A fikció már az első oldalánál megkérdőjeleződik.

Amikor a hatóság nem tartja be a saját szabályait

Lépjünk egy szinttel lejjebb, a mindennapi valóságba. Mit ér a polgár, amikor egy olyan kérdésben, amely a legféltettebb kincsét, a gyermekét érinti, azt tapasztalja, hogy a hatóság nem ad egyértelmű válaszokat? Amikor egy kötelezőnek mondott beavatkozás biztonságosságát firtató kérdésekre kitérő, vagy a saját szabályait is figyelmen kívül hagyó eljárás a válasz?

Ebben a pillanatban a „szükséges fikció” arca megváltozik. Már nem egy védelmező pajzs, hanem egy átláthatatlan, fenyegető fal, amely mögött az állampolgár számára ismeretlen erők hozzák meg a döntéseket. A jogbiztonság érzése átfordul a teljes kiszolgáltatottság érzésévé.

A fegyver neve: Lawfare

Van egy szó erre a jelenségre, amelyet egyre többször hallani a világban: lawfare. A „law” (jog) és a „warfare” (hadviselés) szavakból alkotott kifejezés.

A lawfare az a folyamat, amikor a jogot fegyverként használják. Amikor a törvényeket, a rendeleteket, a bírósági eljárásokat és a hivatali procedúrákat már nem az igazság és az emberi méltóság keresésére és a konfliktusok rendezésére, hanem politikai vagy gazdasági ellenfelek legyőzésére, a kritikus hangok elhallgattatására és a központi akarat kikényszerítésére használják – mindezt a törvényesség látszatának fenntartása mellett.

A lawfare a legveszélyesebb hadviselés, mert nem tankokkal vívják, hanem paragrafusokkal. Nem fegyverropogás kíséri, hanem a pecsétek puffanása és a határozatok postázása. Az áldozat pedig lassan vérzik ki a fellebbezések, a költségek és az értelmetlennek tűnő eljárások útvesztőjében, miközben mindenki azt állítja, hogy „minden a törvény szerint” történik.

Gondolkozz el ezen. Érezted már, hogy egy eljárás csak egy színjáték, aminek a végeredménye előre borítékolható? Tapasztaltad már, hogy a jogaidra való hivatkozás süket fülekre talál egy hivatalban? Volt már olyan érzésed, hogy a szabályok nem rád és nem is rám, hanem valaki másra lettek írva?

Ha igen, akkor nem vagy egyedül. Nem a képzeleted játszik veled. Lehet, hogy te is egy olyan csatatéren állsz, ahol a „fikció” fegyverré vált. A felismerés az első lépés.

---

Ha ezek a gondolatok visszhangra találnak benned, és szeretnéd jobban megérteni a mechanizmusokat, amelyek a mindennapjainkat irányítják, tarts velünk. Iratkozz fel a jogorvoslat napi 1 percben sorozatra, és képezd ki magad az alapjogaid védelmére ide kattintva.